2014. január 17., péntek

Ezt ettük Adventben



Karácsonyi sütemények – VAJKONFEKT (igen finom)

Ugyan már elmúltak az ünnepek, ez a süti bármikor jól esik, tényleg nagyon finom, ráadásul elkészíteni sem bonyolult.



A Soproni Múzeum adventi programkínálatában került először terítékre az ötlet, hogy bemutassuk, miként, és főleg mit ettek dédanyáink. Készülődés közben jött aztán a gondolat, hogy miért ne süssek egy kis vendégváró sütit a látogatóknak? Természetesen olyan sütit, aminek a receptjét gyűjteményünk egyik kellemesen sárgult lapú füzetkéjéből veszem. Mivel végső soron ebből a hirtelen elhatározásból – valamint a sütemény sikeréből – született a Storno-konyha ötlete, azt hiszem, pont ide kívánkozik ez a recept.



Régente a patikákban nemcsak gyógyszereket és kozmetikumokat lehetett vásárolni, hanem például sütőport is. Ezt a kis kétnyelvű füzetet a soproni Oroszlán Patika (és drogéria) tulajdonosa, Müller Ferenc adta ki, egy „sajátmárkás” termékcsalád, a Sempronia sütőpor és vaníliás cukor népszerűsítésére, valamikor a 20. század elején.



A füzetben külön fejezetet érdemeltek a karácsonyi sütemények, ezek közül választottam ki a 18. számút:

Vaj-konfekt, igen finom.

½ kiló legfinomabb buzaliszthez 25 dkg. habbá kevert vajat, 25 dkg. cukrot és 6 tojássárgáját adunk, egy kevés „Sempronia”-vanillincukorral füszerezzük, ezt egy csomag „Sempronia”-sütőporral jól meggyúrjuk, a tésztát kisodorjuk, formákba vágjuk, egynéhány óráig hüvös helyen nyugodni engedjük és azután megsütjük.


Csakugyan finom, és mint a fenti képen látható, karácsony örömére csillag alakúra szaggattam.


Tipp:

Ha nem akarunk 6 tojást áldozni az ügy oltárán, süssünk fél adaggal! Jó vékonyra nyújtva így is megtölt 3-4 nagyobb tepsit.

A sütőport és a vaníliás cukrot természetesen a „Sempronia” elhagyásával használjuk, bármelyik márka megteszi, az adagok még mindig ugyanazok, mint 100 éve.

Az „egy kevés” vaníliás cukor alatt én egy zacskónyit értettem, és beletettem a fél adagba.

Változtattam kissé a sorrenden is: először a vajat, a cukrot, a tojássárgáját, vaníliás cukrot, sütőport kavartam habosra minden háziasszony legjobb barátja, a kézi robotgép segítségével, a lisztet pedig a legvégén szitáltam bele, amit már kézzel gyúrtam hozzá.


Mivel a sütemény így önmagában is elég édes, nem igényel mázat. Fanyar lekvárral (pl. ribizli) összeragasztva azonban még finomabb lehet. Aki túl édesnek véli, legközelebb reszeljen a tésztába némi citromhéjat, esetleg keverjen bele egy kevés citromlevet. 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése